Barlangok mélyén megkövült a csend,
a sziklafalra hallgatás fagyott.
A tűz kihunyt és füst lett odabent,
hiába vágtak ajtót, ablakot,
átkoztak angyalt, űztek ördögöt,
s hogy annyi csúfság szépnek öltözött.

Felzúgtak gépek, s nőttek városok,
új fények gyúltak, lettek gyógyszerek.
Mindenkit óvni támadt számos ok,
zengett a szó, a négyzet is kerek;
s tágult a tér, hisz' törvényt szabtak ott,
hol az, ki csalt, még többet csalhatott.

Ma más a rend, a díszlet változott,
a senkik is lehetnek istenek,
Beszél a kép, a lényeg átmosott,
s rádöbbenünk, egyének nincsenek;
sok milliárd, mind egy ponthoz kötött:
lelketlenül a számsorok mögött.