Szénporos ég van az éjben,
mogorva csönd üli tétlen.
Egy fénycsepp csöppen a hegyre,
fák közé hull odaveszve.
S a múltat épp megteremtve:
pillanat fúl végtelenbe.
Ősanyag volt az, vagy mégsem?
Csillagok szilánkja?- kétlem.
A túlról ördögök érce?
Tűnő emlék suta lépte?
Lélek, mely jöttét még várja?
A semmi szárnyának árnya?
Válasz és mellé cáfolat,
sok hasznot leső átirat.
Van ki sejt, más csupán remél,
ki biztosat tud, az megél.
Lehet mindenem elbukom,
felelem mégis - nem tudom! | 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
