Ezen az éjszakán sem aludtam semmit,
kutyák ugattak sort az ablakom alatt,
denevérnyi árnyak tört lelkem érintik,
görcsös ujjal markol falat a vakolat.
Beléd kapaszkodom, mert romlik a világ,
sebemre hajolnak szomorún a füzek,
elhagyott falamon gágognak a libák,
visszaparancsolnak őrizni a tüzet.
Jaj a legyőzöttnek, hallottad: Vae victis!
Pokolkapuk nyilnak minden csapás után,
elmereng az utas, talán így van itt is,
- aztán fájdalmában nagyot rúg a kutyán. 
2015 03 03 | 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
