Még nem voltak falak, csak árnyak fátyla lengett,
de hulló szárnyamért már nem mozdult kezem.
Előbb a zaj rémített, majd dermesztő csend lett,
s ébredt a gondolat: vajon még létezem?

A fény csapott szemembe, halványult az álom;
hunyorgó perceim borzongás járta át.
Túlnőtt  a csillogás a fonnyadó homályon,
s egy új nap tárta rám nyikorgó ajtaját.