Könny libeg, láng a tó felett,
só csuhás szem harmat,
belelazult, mind elfeledt,
csillogása már matt.

Cipőfűzőm csipkerózsa
elvirágzott ága,
selyem hurka: gubacs sorsa,
darazsak varázsa.

Éj jajong gomoly haja,
töredezik vége,
olló szemem illő raja
molyként váj beléje.

Csorbul az est csevegése,
a beszédtől tompul,
súlyos, néma rozsdás kése
fogan csak a szótul.

Vadvirágos pille mezőn
bokréta az árnyam,
görbül az ég, látómezőm,
ha magamba zártam.

Hadd kacsázzak rózsavízen,
lapulj a kezembe,
utánad szaladok, hiszen
hitem űz Nevembe!

Förgeteg gurul búsongva,
lehelet vigasszal,
kacagtatom körülzsongva
tavaszi viasszal.

Felvonulnak a csengések
fülem udvarába,
bolyongnak, mint sál kötéssel
csillagköd nyakába.

2018.10.02. Szombathely