Illik a szó a szájra,
felidéz, megigéz,
mindig az égre néz,
a titkos magányra.

Telik az idő nézve,
elkerül, elrepül,
soha sem éppen élve,
előlem elterül.

Megül a kéz a lábon,
mosakszik, megalszik,
habozza perceit álom,
úgy nem öregszik.

Számol a kör szögeket,
sír őriz, sír írisz,
magába szerkeszt éleket,
benne roppan ki az íz.

2018.06.23. Badacsonytomaj