Ha fájni fogsz, majd másra gondolok.
Emlékek, álmok, apró lim-lomok,
akad belőlük bennem rengeteg,
mint szél, ha fúj, amennyi ág remeg.
Kérnem se kell, segítenek hamar:
egy gondot űz, egy bánatot takar,
a harmadik gyöngéden átölel,
a többi csak távolról van közel,
mégis tudom, mind bátor és merész,
s habár egynéhány olykor ködbe vész,
én ők vagyok és ők az életem,
hálát adok, mert van mit féltenem,
s vigasztalódom, most még fájsz nagyon,
de ott leszel majd köztük egy napon.