Evolúció 2. változat

Az Úr a legszebb szikrát adta,
talán a mindent semmiért.
Csak gondolj másra, nézz magadba,
ki lett, mindevvel meddig ért?

A tűz parázslik, füstje méreg,
maroknyi kő eret talál.
A szívhez ér a nyers fakéreg,
késsé lett már a rézkanál.

A balta bronz, a borda reccsen,
acélos izmot szánt a vas.
Halál lapít a vegyszerekben,
a földre hulló víz savas.

Hiába éri Isten ujja,
ki menni gyáva s lenni fél,
bolond: születne ingyen újra,
így nem több múló semminél.

A sejtfalakra vírus mászik,
ember nyakára ember ül.
Az egyik elmegy, ott a másik,
az alja áll rég legfelül.