De fáj, hogy köpni kell,
mit nyelni nem tudok.
Torkomban nyűglődve,
így köpetté kárhozok.

Elfödi szégyenem a por,
beszívja szennyemet,
füvekké oldozza mind,
azt a rengeteg nemet.

Hiába nyelsz, ha nincs hova
s hazug szavaknak magja sincs.
Lehajtott fejjel menj haza
s végig szemébe tekints!

Nem hazug gazoknak lénye
él tovább szemébe: szín,
hanem vidulva megbocsájt
általa a szörnyű kín.

2018.07.01. Badacsonytomaj