Ki bírja majd velem a végtelent cipelni,
ha nem tudom, még hol kell s mivel megemelni?
Csak emeld, ha megtaláltam!

Ki hiszi őskönnyű vérem ragyogását,
a fény mögötti tények testé olvadását?
Csak bízz, ha majd megtalálod!

Ki reméli hajam érte göndörödne,
szívünk rezdülése összepöndörödne?
Csak reméld, hogy megtalál!

Ki hallgatja szemem elnémuló csöndben,
s szeme kebeléből itat igét velem?
Csak hallgass, egymást megtaláljuk!

Ki ragad magával, mint harmatot a füvek,
hogy ajkak pirkadatán igazzá tegyelek?
Csak ragadj el, ha megtaláltok!

Ki tud úgy szeretni, mint a világ engem,
gyönge vétkeimmel, miket elkövettem?
Csak szeress, mert újra megtalálnak!

2018.06.06 Szombathely