Mutattál tengert, megfürödtem abban,
az ár a parton végül otthagyott.
Ruhámon foltok, számon hűlt harag van;
így kell, hogy tűrjek minden holnapot.

Nyomaszt a semmi, ébren tart az álom,
fejemre nő a lombos érzelem.
Keresni kezdem és mert nem találom,
tekinteted szemembe képzelem.

Sokat merengek, válaszokra várok,
mi fogva tart, azt el nem engedem.
Köröttem gödrök, csapdák és határok...
s lelkem darabja szárad lelkeden.