Már sokszor hittem, nincs tovább,
talán most tényleg így lesz.
Itt boldogabb, ki ostobább,
s kit bódít pár csepp híg szesz.

Az élet épphogy csordogál,
nagy úrrá lett a kényszer.
Gonosz vigyor, hamis-vokál,
egyért fizethetsz négyszer.

Kezében toll és indulat,
a hadvezér harácsol.
Ki rajta csüng, az mind mulat,
ringyókat rejt a fátyol.

A hegytetőn telt színarany,
lent mellbe vág a kölcsön.
Kinek kamatnyi kínja van,
oly' gondja nincs, hogy költsön.

A gázláng halkan szunnyad el,
megrajzolt vész meg helyzet.
Ki bírja még, az útra kel,
s eladja azt, mit szerzett.

Beton falak, komor vidék,
a rendszer kése villan.
A fű se zöld, az ég se kék,
nincs víz s lopott a villany.

S kinek mindevvel célja volt,
szájából fáj az Isten.
Ki annyi házat szétrabolt,
a mérget osztja ingyen.

Félek, még rosszabb is lehet,
ezek mindent akarnak.
S majd ott, hová ez elvezet,
holtat holttest takar csak.