Egy színtelen és szagtalan szövegben,
manapság történt, újra láttalak.
Magadról szóltál nyersen és kötetlen,
ütötték egymást szertehányt szavak...
Sort sorra vettem, azt ne hidd, kötekszem,
s én álltam ott zavarban és meredten,
arcul csapott a túlzott forgalom;
több nem jutott, csak önmagam lehettem,
s hol kocsma lett az egykorvolt szalon,
sablon fények suhantak el felettem.