A várakozás évei lassan elperegnek,
a vágyak, melyekért vagyok
megrepedtek, már minden mindegy
alapon várok, fásult csendek,
elhangolt zongorák
lettek a várva-várt nagy csodák...

Már nem toporzékolok
ha nem jön időre a Karácsony,
vagy a Mikulás késik valamiért,
a fásultság köpenyébe bújva
hümmögök néha, de a sorsot
nem átkozom, vállalom,
mit szűkön szabott rám a lét,
csak néha fáj egy kicsikét,
hogy lassanként eldurvul a játék,
s már nem old ki részeg örömöt,
belőlem egy későnjött,
régenvárt ajándék.

Vetés 11 05 07