Van, aki fél, ezért van bezárva. Van, kit közönye ítél némaságra. Van, ki nem látja értelmét. Hallgat. Van, ki magában sikolt egy halkat.
Félek. Hallgatok is, és néha sikoltok egy nagyot: Én nem az vagyok, akinek hazudtatok!
Jó pillanataimban abban bízom, hogy hátha... De hiába nyitom a számat szelíd szóra. Ma már minden, MINDEN csak ütközőzóna. |