kikérte örökségét,
elparázslott ifjúságát szórta szét a tájra
a városra, mit ismert de övé sohasem volt,
folyóágyként rohant a habzó pusztulásba,
vagy tán csak rablólovag volt, kit megloptak az évek,
vénájából táplálta a színpad-szép világot
meghalt aztán s a tekintetéről mondták:
"akár a szentek, ő mindent úgy látott"

de mindhiába volt a csend, ha kiáltott, körötte
nem hallották meg a Salve Regina-t
hagyták, hogy elvesszen és nem gyászolta senki,
et lux perpetua eis luceat