(egy születésnap elé...)

Ott, ahol most álomra hajtod a fejedet este,
és vékonyka, hűvös lábait hintázza a Hold,
március utolsó napja titkodat, íme, kileste,
...de látod? Mégis nyugalmas este volt.
[...]
S mikor az állomásról feléd indul velem a vonat,
a hajnal már széppé mosdatja az imbolygó árnyakat,
míg te otthon tűnődve és mélán - a falinaptárról -
egy lusta mozdulattal letéped a harmadik lapot:
én március harmincegyből, - mint apró hajót, -
papírból és szavakból Neked egy verset hajtogatok...
Egyszerre felgyúl a Nap a városban és fényt repeszt,
s az új naptárlap mutatja: ez bizony már április egy...
Hidd el, ez a nap nem valami eldobható, buta holmi,
de teljes, szép s kerek, mint a gömb: ebben az évben
többet már nem tudsz, - és nem is kell - hozzáadni...
Én egyre csak hozzád távolodom, mindig feléd tartok,
...és ha majd az álmos, vöröstéglás, kihalt állomáson
mögöttünk maradnak a szörnysötét, dohogó vonatok:
kérlek, szorosan, némán ölelj magadhoz és nézz rám.
Akarom.

2006. március 31.