Ne sírj, Anyám, mert feltámadok.
1
Már angyalok kórusa szólt a hajnali égen, s olvadt fent semmivé ezeregy, sötét titok. Kérdezte Atyját: „Miért hagytál el engem?" S Anyjához: „Ne sírj, mert feltámadok..."
2
Magdaléna a szent földre hullt zokogva, kedvenc Tanítványán kívül nem látott mást, s hová Mária rogy némán, akár egy sírba, oda nem mer vetni senki egyetlen pillantást.
Ахматова, Анна Андреевна - РАСПЯТИЕ
Не рыдай Мене, Мати, во гробе сущу.
1
Хор ангелов великий час восславил, И небеса расплавились в огне. Отцу сказал: «Почто Меня оставил!» А матери: «О, не рыдай Мене...»
2
Магдалина билась и рыдала, Ученик любимый каменел, А туда, где молча Мать стояла, Так никто взглянуть и не посмел.
|