Anna Ahmatova - Megfeszítve

Ne sírj, Anyám,
mert feltámadok.


1


Már angyalok kórusa szólt a hajnali égen,
s olvadt fent semmivé ezeregy, sötét titok.
Kérdezte Atyját: „Miért hagytál el engem?"
S Anyjához: „Ne sírj, mert feltámadok..."


2


Magdaléna a szent földre hullt zokogva,
kedvenc Tanítványán kívül nem látott mást,
s hová Mária rogy némán, akár egy sírba,
oda nem mer vetni senki egyetlen pillantást.



Ахматова, Анна Андреевна - РАСПЯТИЕ


Не рыдай Мене, Мати,
во гробе сущу.


1


Хор ангелов великий час восславил,
И небеса расплавились в огне.
Отцу сказал: «Почто Меня оставил!»
А матери: «О, не рыдай Мене...»


2


Магдалина билась и рыдала,
Ученик любимый каменел,
А туда, где молча Мать стояла,
Так никто взглянуть и не посмел.