Ébredő fák s fodros felhők
árnyékában lépkedek;
kék ég felé nyújtózkodnak
zöldellő kis ligetek.
Rügy bomlik a barkaágon,
lám, megújul a világ:
hosszabbak már a nappalok,
s enyhülnek az éjszakák.

Új élet ez, meg új remény:
tiszta szívvel járhatok!
Szabad minden gondolat, ím,
erre vártam s vártatok!
Körülnézek s nagy boldogan
itt ünneplek veletek:
halk imába foglalom, hogy
minden újjászületett!

Templom lett az egész világ,
fű, a fa, a tiszta tó!
Kigyúltak a csillag-gyertyák,
s zsoltárt dalol a rigó!
Szenteltvíz az összes patak,
erdőm bűvös oltalom;
virág szirma díszes oltár,
s gyónás minden sóhajom!

E dicsőség, e végtelen
hív magához s nem ereszt;
simogató ágaival
minden fa szelíd kereszt.
Szólít, s hallom mindenhonnan,
végigkísér utamon:
Krisztus, aki meghalt értünk,
s feltámadott harmadnapon.

2009-03-26