Nézd, ahogy a kék-sárga összeolvad, és smaragdszínű üvegtóvá kövül; bár csillogó vize szomjat nem olthat, ha elmerülsz benne, csend vesz majd körül. Érezd a mezőt! A tengernyi fűszál olyan puhán süpped lábaid alatt, mint Aladdin szőnyege; szinte felszáll, és minden bánatod odalenn marad. Repülj csak, míg a halhatatlan földek zöldben játszó határait meglátod; ott, hol végtelen erdők üdvözölnek, lesz az otthonod s igazi világod. Örök nyugalom fog várni ott terád, hol mindig érzed a fenyők illatát. |