A távollétre nincsen mit felelni, s az életemhez egy élet - kevés. Új tavasz van. Bárcsak tudnám mit lel, s mi, vajon mi lesz az, amit eszembe vés?
Azt, hogy féltem, és sokszor észrevettem: a hó roppanása fáj, - bár szép s fehér...? Vagy azt, hogy nincsen más, csakis mi ketten, a szó mindig érted kél, ám el mégsem ér...?
Az április jó. Az április nyugvás. És bár verset írni még mindig nem tudok, e pár sor biztat - versnek ez túlzás - , de a szorításból tán' enged a hurok.
Budapest, 2009. április 21. |