Nézd, hogy csukódik le a bársonydoboz, titkos kulcsra zárul feletted az ég; fedele lassan közelít arcodhoz, és a homályból szerelmed int feléd. Álmodban kísérsz szemeddel hallgatag a templomba menet boldog vőlegényt, majd lassú sort, mely ugyanarra ballag hallgatni fátyolba takart gyászmisét. Megfordulsz az utcán egy baljós hangra, és úgy érzed, hogy az ördög kergetett; majd felnézel az égre s megnyugodva látod, gyémántok vannak fejed felett. Egyszer jót, aztán gonoszt vetít eléd, sosem tudhatod, most mit rejt a sötét. |