...most rongyokban szöszölnek perceim, régi ragyogások emléke falevél, kifakult ünnepek csonkjain hevernek jókedvet bomlasztó suta emlékeim...
belül sírbolt vagyok, nyugodt álmom kacér könnyek szabdalják torz közönnyel, lopott időm takar fájó búköpennyel...
...csak térdéig érek a mának, törpe létem zavart beszéde álmok csúcsára fel nem ér, bezárva csendem klastromába vezeklek, térdem kőkemény, számból suttognak a percek fogköves ínyem imája csupa vér...
Meghalok, míg a kezed a kezemig elér...
|