Méltán sajnáljuk azokat az embereket, akik némák. Jelbeszéddel értetik meg magukat. Az ember pedig összetett énjét sokféleképpen kívánja kifejezni. Vannak érzések, gondolatok, amelyek énekben, dalban szeretnének feltörni a szívből.
A beszéd belőlünk fakad. Az ének mélyebb énünkből tör fel. A dalban maga a szív csordul ki. Hogyan mondod el érzéssel teli éned? A mondott szó elégtelen. Énekelni kell.
Szerencsés ember az, akinek nótája van. Beleénekli örömét, bánatát, szerelmét és gyászát.
Ne mondja senki, hogy nem tud énekelni. Énekünkhöz, inkább szív kell, mint hallás. Szíved pedig van. S vannak érzelemben gazdag óráid, amikor érzed, hogy énekelned kell. Hát énekelj! Senki előtt ne szégyelld. Énekben szabadul fel a lelked. Érzéseid dallamban törjenek fel.
Szegény vagy érzésekben? Akkor még inkább énekelj. Az ének visszahat rád. Zenével telít.
Örülsz? Énekeld el és örömöd megsokszorozódik. Bánat ül a szíveden? Énekelj. A dallam szárnyán szívedbe öröm száll.
Ne várj. Énekelj.