A drága pénzen vett festmények, képek örömet szereznek. Függnek a falon. Állandóan ugyanazok. Neked van? Örülj! Nincs? Ne búslakodj.
Van ablakod. Benéz rajta a Nap. Fény áramlik be. Az ablakodban szinte pillanatonként más-más kép jelenik meg.
Reggel, délben, este változó árnyalatokban látod a fát, a bokrot, a szomszéd házát, a tetőket, az utcán sétáló embereket. Ugyanabban az órában fel-feltűnnek. Éjszaka csillagokkal van tele ablakod.
Lásd meg ablakod keretében a térből kimetszett, kiemelt képet. Kép a világból. Csak a tiéd. Így csak a tiéd. Csak az ablakodon át látni azt és úgy. Művésze te lehetsz. Légy.
Figyeld csak, ha innen nézed, ha odább lépsz, más a kép. Más s ugyanaz. Melyik a szebb? Mutasd meg barátodnak. Képek a falon. Igen. De kép van az ablakod keretében is, csak látni kell.
Ablak. Nem figyelünk rá. Pedig érdemes. Műélvezet a látó embernek. Képet keretez és nemcsak szellőztetni lehet, ha kinyitod.
Ablakod képei. Élnek. Színesek. Ingyen mind a tied. Bármikor megnézheted. Bármikor a gyönyörködés örömét élvezheted.