Mennék utánad riadt szívvel de vinném vigaszul a falakba kúszott jövendők zöldjeit.
Csak még egyszer láthatnám meghajló alakod bágyadt mosolyt arcod évtizedek gyűrűjét.
Nyújtanám feléd hajnalok aranyát a felbukkanó esti Hold könyörtelen kékjét.
Hiába minden... némán állok csupasz hideg göröngyök fodrain az elmúlásban keresem békédet, Téged s vágyom látni az égi boldogot.
|