Mikszáth Kálmán a magyar és az európai regényírás egyik mestere. Bár nem közelíti meg Jókait vagy Móriczot, így is műve méltán követel magának halhatatlanságot.
Írásművészetében van valami késő nyárias elégikusság, mintha a kultúra alkonya még átragyogná művészetét, de ennek a ragyogásnak visszavert fénye már csendes és tompa, már nem éget, csak langyos sugarakkal simogat.
Mikszáth minden művében érezni, hogy az életen túlról visszatekintő ember írja egy letűnő kor profán evangéliumait, s e regények egyre öregesebbek, néha kicsap belőlük az aggkor fanyar szentimentalizmusa és öregségszaga. Ez különösen igaz volt a Fekete városra. Ugyanakkor minden regénye telve van a lótuszevő kor magyarságának összes derűjével, óvatos optimizmusával, keserédes romantikákájával.
Mikszáth azonban egyszer nagyot hibázott, és ez a hiba a magyar irodalom medrét átlépve lett a liberális, majd a bolsevik antiklerikalizmus buzogánya.
Mivel Mikszáth az olvasnitudás koráig – a nyolcvanas évek végéig - népszerű volt, s a kötelező iskolai tanagyag egyik elolvasott írója lehetett, így sok évtizeden keresztül a Különös házasság című regény megannyi generációt rontott meg.
Pedig Mikszáth házassága is különös volt sok szempontból. Romantikus volt a realizmus korában, mikor másodszor is megkérte a hét esztendővel korábban elvált felesége kezét. Az első lánykérés a hetvenes évek elején is felháborodást váltott ki Mauks Mátyás főszolgabíróból, aki nem egy köpcös, bátortalan, nagylábú parasztnak szánta a lányát. Ilona szembeszállt az atyai akarattal, Mikszáthot választotta, majd Mikszáth mellé állt, mikor a szegénység és a nélkülözés miatt törvényesen elvált a sikertelen írótól. S a válás is csak úgy történhetett meg, hogy Mikszáth hazudni kényszerült szerető feleségének. Azt hazudta, hogy elhidegült tőle, mást szeret.
Hét évvel később pedig újra mellé állt, ismét kezet nyújtott az akkor már beérkezett írónak, aki irodalmi sikerei mellett a magyar közélet meghatározó alakjává is lett.
Egy olyan korban, mikor az „aranyos ábrándoktól meghízott” Kiss József műpoézise rontotta a magyar költészetet, mikor megjelentek a nyelvrontók Bródytól Szomoryig, Ignotustól Szilágyiig. Ekkor zajlott a tiszaeszlári bűnper, s ekkor kezdődött meg Mikszáth ügyefogyott hangoskodása az akkori magyar közéletben.
Mikszáth jóságához nem fér kétség. Annál nagyobb bajokat okozott az a politikai analfabétizmusa, amely sok nagy magyar írónkat jellemzett. Ügyetlen, nagy szárnyaiban elbotló író volt Mikszáth, akinek természettől fogva megadatott naivsága egyszerre tette nagy íróvá és a közéleti liliputivá.
Mikszáth jól jött az egyre inkább mindent megmételyező liberalizmusnak, amelyik pokolba kívánta a rendi Magyarországot annak minden bűnével és erényével. A kor magyarsága a lángban álló rendi Magyarország süllyedése előtt egyetlen tényről feledkezett meg. Mégpedig arról, hogy ennek a Magyarországnak minden erényét a magyar alkotta, s minden bűnét a külföldről beáramló életfelfogás és bürokrácia rontotta.
Mikszáth az új évszázad beköszöntével kap egy irodalmi alapanyagot, melyből megszületik az egyik leggyilkosabb egyházellenes propaganda, a Különös házasság című regény.
Mikszáth az alapanyag minden állítását magáévá téve megírja annak szépirodalmi változatát:
„Egy még nem is nagyon megsárgult krónika után írom ezeket a dolgokat, úgy amint következnek. Annyira biztosak és hívek az események egyes főadatai, hogy a neveket se tartom szükségesnek megváltoztatni, és semmi cirádát, semmi írói arabeszket nem teszek hozzá. Az, aki a naplójában följegyezte e történetkét, sohase szokott hazudni másoknak se. Hát még saját magának minek hazudott volna? Igaz hát minden sora. Miért rontsam el én nem igazra?”
A történet egyszerű. Két pataki diák, gróf Buttler János és Bernáth Zsiga hazafelé menet betérnek a Dőry-birtokra, a háziúr invitálására.
Dőry István lánya, Mariska, gyermeket vár a helyi plébánostól. A Dőry-hajdúk elfogják Buttlert, s Dőry erőszakkal hozzákényszeríti az ifjú grófot lányához, ráadásként a bűnös pap adja össze a két fiatalt.
Bernáth Zsigmond fia, Bernáth Dezső meséli el a történetet az írónak, s Mikszáth nem kérdőjelezte meg az aggastyán öregúr által elmesélt históriát, amin a fiú még alakíthatott a korszellemhez igazítva azt. Vagy talán Mikszáth írói hírnevének jól jött egy botrányos könyv, hiszen már abban a korban is a botrány volt az egyetlen, ami érdekes a polgári olvasóközönség számára. Esetleg Mikszáth számára is élénk szellemi csörtévé nemesedhetett a konzervatív és a liberális-nemzetidegen Magyarország frontvonalában csatázni. Hisz Mikszáth nem láthatta a liberalizmus nemzetpusztító szándékait abban a kicsiny világban, ahol mozgott; finom és elegáns dzsentrik, palóc gazdagparasztok, ravasz polgárok, elmosódó körvonalakkal megrajzolt arisztokraták közt, akik csak szimbólumok lehettek a Mikszáth-galaxisban, egy letűnő kor széthulló és elsüllyedő zászlóshajói.
Pedig az igazság  pontosan ennek ellenkezője volt.
Gróf  Buttler János nem volt jogászhallgató, hanem egy ostoba fiatalember, aki már másodikos gimnazista korában elbukott, így nem lehetett pataki jogászhallgató sem. Különösen nem lehetett Bernáth Zsiga társa, hiszen az közel húsz évvel volt fiatalabb Buttlernél.
Valójában Dőry István  sem volt István, hanem Dőry Gábor, lánya pedig nem Mariska, hanem Katalin.
Buttler egy „fársángi” ünnepség alkalmával beleszeret Katalinba, majd megkéri az apjától a lány kezét. Az eljegyzés a kor szokásainak megfelelően házassági szerződés megkötésével együtt jár, s mely ma is olvasható a heves megyei levéltárban.
„… én alább írt Erdőteleki gróf Buttler János, Isten Ő szent Felsége vezérlése mellett szabad akaratombul és egyenes szívbéli indulatomtul viseltetvén, s eljegyezvén magamnak… örökös hitves társamnak… méltóságos gróf Döry Katalin kisasszonyt… "
Miközben Fáynak, aki gyámapja az akkor még kiskorú Buttlernek, így ír:
„… oly eltökéllett szándékom gróf Döry Katalint elvenni, hogy attul se tanács, se erő, sem adomány, se gazdagság, se szépség el nem vonhat. Consiliarius uram, ez nem hirtelen dolog, majdnem esztendeje, hogy fontolom, s lelkem üdvösségére convenientiámra találom; ha tehát szegény atyám el nem tudott tüle húzni, sőt halálos óráján helybe látszatott hagyni, nincs az az ember, aki ezt meggátolhassa.”
Buttler János egyébként a hideg télvízi napok idején mindennapos vendég Dőryéknél. A házasság pedig nagymise után a girincsi plébániatemplomban az egész falu szemeláttára zajlik le.
Miután a házasság megköttetett, a kezdeti boldogság után családi tragédia árnyékolja be az ifjú házasok életét.
Gyermekük halva születik, majd Buttler gróf  kikezd felesége komornájával. A grófnő pofon üti a komornát, aki aztán asszonyáról minden rosszaság terjesztésében részt vesz.
Örökös féltékenység választja szét a házastársakat, különösen az ifjú gróf vádaskodik. Feltehetőleg jogtalanul, rosszhiszemű mendemondáknak felülve. Miután elüldözte feleségét, az visszatért a szülői házba. De a Dőryek nem hagyták annyiban a dolgot, a Szentszékhez fordultak jogorvoslatért.
Az Egri Püspökség Buttlert elmarasztalta, tartásdíjfizetésre kötelezte mindaddig, míg a gróf nem rendezi feleségével a szent kötelékben megkötött házasságot.
Miután az asszony visszatért a férjéhez, Buttler továbbra is erőszakos, zsarnoki és léha életet élt, feleségét mindenáron megaláztatásban akarta tartani.
Az újabb per életközösségükben választotta el a házastársakat, de Buttlert tartásdíjfizetésre is kötelezte.
Buttler azonban szabadulni akart a feleségétől, minekután az nem szült neki gyermeket.
Így következhetett be, hogy a házasságkötésük után majd négy évtizeddel egy zsidó ügyvéd, Sávoly Sámuel, tanácsára azt a vádindítványt adták be, mely szerint Buttlert erőszakkal kényszerítették házasságra. Ez a ravasz ügyvéd arra is rávette a grófot, hogy tanúkat vesztegessenek meg, s kényszerítsenek hamis tanúvallomás megtételére. Bár igen sok idő telt el a házasságkötés óta, az Egri Főegyházmegyei  - a kommunista és a liberális joggyakorlatot messze felülmúlva - minden részletre kiterjedő eljárást folytatott le, melynek terjedelmes peraktái ma is olvashatók, s tényszerűen bizonyítják Buttler János és Sávoly Sámuel kétes manővereit.
Megvesztegetések, hamis tanúskodások ellenére is Buttler pert vesztett, majd a fellelebezést követő tárgyalást is elbukta a már korosodó gróf.
A regénnyel ellentétben Buttler János nem jutott el Rómába.
Miután a jogerős határozat értelmében a grófnak évi ötezer pengő tartásdíjat kellett fizetnie felesége részére, a férfi véglegesen elidegenedett ettől a világtól. Magányos, kiégett, megkeseredett ember lett belőle. Áttért református hitre, majd nagyvonalú felajánlást tett. Így alakulhatott meg a Ludovika Akadémia. Még jótékony és valóban nagyvonalú felajánlásai is egy sértett lelkű és elkomorult különcöt mutatnak, akinek minden tette gyűlöletből fakadt.
A negyvennyolcas forradalmat már nem élhette meg, felesége pont annyi idő után követi a sírba, ahány évig rettenetes házasságuk első felvonása tartott.
De ha csak ennyit vetett volna papírra Mikszáth, könnyen megbocsáthatna neki az utókor. Azonban Mikszáth Pyrker László egri érsek alakjáról is annyi rosszindulattal telt hazugságot terjeszt, amelyek teljesen méltatlanok a nagy íróhoz, de mindenképpen az első tanítóképző intézetet alapító nagyszerű egyházi férfihez.
Mikszáth a Különös házasság című regényében sokkal közelebb került ahhoz a fenyegető liberalizmushoz, amely pestisjárványként dúlta fel szellemi és irodalmi életünket. A regény antiklerikalizmusa Mikszáthot egy elsötétülő kor gyermekévé tette, amelyben annyi a dezinformáltság, hazugság és rosszindulat, amennyit egyetlen író sem engedhet meg magának. Talán Mikszáth  annak az elkésődésnek a gyermeke is lehetett, melyben a református egyház még utóvédharcokat folytatott a katolicizmus ellen. Pedig ebben a korban már az egyházak között a megbékülés szelleme látszott kivirágozni, s egy sötét és a nemzetpusztulással fenyegető korszak árnyéka borult Magyarország fölé.