Szeretem a tömör csendet, a lélegzetnyi apró szösszenet egyhangú, monoton világát, szeretem a pislogó lámpát, vagy a vergődő gyertyafényt, a halk szívdobbanást, az ölembe hanyatló regényt, a semmibe révedő ködös tekintetet...
...az ámokfutó bolond világ kinti csörtetése sajogva tompul a szürke házfalon, a múlt lezárult szánalom, a jövő vajúdó fájdalom, de nem érdekel...most, csak a csendek bogarásznak bennem, pislog a láng, ahogy megrebben, borostás állam a szédülés égszínkék vizébe csobban, nehéz szempillám az álmok fövényén koppan, s végtelen nyugalmat áraszt a csend...
de nem nyughatok, mert odakinn állig fegyverben, irigyen figyel a Rend.
Vetés 2009 08 5 |