Vasárnap van, és csak ünnepnapok,
még reggel van, de a nap már ragyog,
a kertben szólnak édes madárdalok,
vasárnap van, és csak ünnepnapok.
Gyermekek fehérben, nézd, mi’ boldogok,
ott távolban kibukkannak a városok,
a fák alatt csöppnyi ösvény kanyarog,
Flandriám, én tengerem, itthon vagyok.
Minden arany; mosolyognak az angyalok,
repülnek Mihály vállára a fecskerajok,
boldogan nyílik Gábriel szárnya most,
minden arany; mosolyognak az angyalok.
És az élet nézd, szépen megálmodott,
hazám lakói, jó emberek, - mind azok,
szétnézek, és nem csak egyet láthatok,
nevet az ég, kék minden, délen s északon.
Vasárnap van és csak ünnepnapok,
- a molnár dolgos, de ma pihen a malom -
vasárnap van és csak ünnepnapok,
ennyi volt, - csupán ennyi az én dalom.
Max Elskamp (1862-1931)
A présent c'est encor Dimanche
A présent c'est encor Dimanche,
Et le soleil, et le matin,
Et les oiseaux dans les jardins,
A présent c'est encor Dimanches.
Et les enfants en robes blanches,
Et les villes dans les lointains,
Et, sous les arbres des chemins,
Flandre et la mer entre les branches.
Or, c'est le jour de tous les anges;
Michel avec ses hirondelles
Et Gabriel tout à ses ailes,
Or, c'est le jour de tous les anges.
Puis, sur terre les gens heureux,
Les gens de mon pays, tous ceux
Allés par un, allés par deux,
Rire à la vie aux lointains bleus.
A présent c'est encor Dimanche,
- Meuniers dormants à leurs moulins, -
A présent c'est encor Dimanche,
Et ma chanson, lors à sa fin.