A házra omlott lágy, esti csendességbe
vén ingaóra szól, a kondulásban dal van.
Ki tudja, vajon víg-e vagy bús a dallam :
de most imádságunk órája jött el végre.

Fölröppen egy gyönge, aprócska madár,
fürdőt vesz, játszik, vízcseppekkel dalol ;
jégpáncél sír és megcsendül egy pohár ;
zajszikrák pattannak kerge hullámok alól,

zenéje botorkál régi, kísértő menyegzőnek,
kering a lépcsőfordulón s eltűnik egyszer ;
súlyos kristályok jajongva összecsendülnek,
ó, bolondos hangok ! – könnyű bor, valcer,

kopottas karnevál, vad, féktelen tánc, buja,
mely kiürült számadásokból még visszatér,
s széthullva bukdácsol a házban sok kacér,
színes konfetti, avítt garas, és édes mandula.

Georges Rodenbach
Dans le silence et dans le soir de la maison

Dans le silence et dans le soir de la maison
A retenti le carillon de la pendule.
On ne sait si joyeux ou triste, un air ondule :
Tantôt le chapelet de l'heure en oraison ;

Puis ce semble un oiseau si peu viable et frêle
Qui se baigne et qui joue avec des perles d'eau ;
Puis du verre qui pleut mêlé de fer qui grêle ;
Etincelles de bruit sous un vague marteau,

Musique d'une noce au retour, clopinante
Qui monte un escalier tournant, et disparaît ;
Bruit de verres choqués, cristal qui se lamente,
Grelots de la folie - oh ! Valses, vin clairet,

Carnaval fatigué de danses enragées
Qui s'en revient vidé d'argent et de raison
Et qui laisse dégringoler dans la maison
Ses derniers confetti, des sous et des dragées.