A semmi egy pontjából égő rózsák hullnak, zápor-hajad köré csillagport szitálva, légterünkbe érve kis tüzekké gyúlnak, sötét ég háttérből emléket kivágva.
Egy ilyen lobbanás, látod ez az élet, míg kezedhez kötöm rövid, szikra létem, retinám regisztrált robbanása képlet, emlékhordozó lesz egy régi fényképen.
|