Halk dal száll a fuvolából, hűs kutaknak vize csobban. Aranytól zeng most a távol, csendet várunk egyre jobban.
Némán vágyom, szelíd kéjjel szólnék a szívedhez kedves. Körülöttem már az éjjel, bús zenéje fény közt repdes.
Clemens Brentano: Abendständchen
Hör', es klagt die Flöte wieder, Und die kühlen Brunnen rauschen, Golden wehn die Töne nieder - Stille, stille, laß uns lauschen !
Holdes Bitten, mild' Verlangen, Wie es süß zum Herzen spricht! Durch die Nacht, die mich umfangen, Blickt zu mir der Töne Licht.
|