Kitől meneküljek és kérdezem, hová...?
Ki tart majd esernyőt, ki nyúl hónom alá?
Ki vezet át gázlón, zebrán vagy a hídon?
Ki készít majd gyógyírt, ha reggelig iszom…?

Nincs hitem, reményem,
bottal botorkálok,
másoktól ellopott
álmok között hálok,
hálót dobó kezem
minden ujja béna,
jövőm kompromittált
múltam repedt, céda,
bőgatyás világom
elsöpri a város,
- az első infarktus
biztosan halálos.



Vetés 7. X. 2009