Dombok között kék szél csilingel
s azt őszt a küszöb elé hordja.
Ódon, bronzos kilinccsel
reszket most minden porta.

Karcolt ablak világol, alig.
Tetőket deres füst szállja meg,
dunyhák alatt hajnalig
hallgatnak a gyerekek.

Kincses bornak fehér habjai,
az asztalon ragyogó lepel.
Álmokban még hallani:
a koldus est térdepel.