Hosszan zuhognak le a záporok és barnára sebzik a vasat. Vizeken ájult levél forog a távolban gránátalma hasad.
Küszöbök alatt az est megkövül majd lassan kúszik fel az égig. Csillagok gyűlnek a fák körül, az utolsó fecske melle fénylik.
Sápadtan zsolozsmázik az éjjel. Az utakon tömjén köd dereng hűs kabátot a füst kibélel, szobákban fehérlik a téli rend.
|