José-Maria de Heredia: Názáreth ácsa

Mikor pirkadat gyúl, az ügyes kezű ács


munkára készen áll a gyalupad mellett,


Sorra vette, mi a munkájához kellett,


és kezében fénylett véső és kalapács.


 


De szentestére boldog lett és kába,


míg a platán óvó árnya küszöbét érte,


és a Szűzanya már szent anyját kísérte,


s az Úrjézussal ültek együtt kalákába


 


Forró volt a lég, és a lomb sem verdesett


Szent József megállt, hiszen immár este lett,


S kötényével törölte meg homlokát.


 


s a Dicsfény alatt munkához lát a kicsi ács,


a műhely árnyas végén gyalulja a fát,


s aranylón pattog körötte a forgács.


                                                                                


 



      


Le huchier de Nazareth


 


Le bon maître huchier, pour finir un dressoir,
Courbé sur l'établi depuis l'aurore ahane,
Maniant tour à tour le rabot, le bédane
Et la râpe grinçante ou le dur polissoir.

Aussi, non sans plaisir, a-t-il vu, vers le soir,
S'allonger jusqu'au seuil l'ombre du grand platane
Où madame la Vierge et sa mère sainte Anne
Et Monseigneur Jésus près de lui vont s'asseoir.

L'air est brûlant et pas une feuille ne bouge ;
Et saint J oseph, très las, a laissé choir la gouge
En s'essuyant le front au coin du tablier ;

Mais l'Apprenti divin qu'une gloire enveloppe
Fait toujours, dans le fond obscur de l'atelier,
Voler les copeaux d'or au fil de sa varlope.