Rovar sem jár erre, s méh sem dünnyög itt,

Ájultan pihen mind a bokrok alatt,

Csak a moha fényjátéka, mi megmaradt,

beragyogva e csalit lombjait.

Lombok dómján kivirágzik a dél,

De hunyorgó szemem az álomtól vak,

Pillámon a csillámok aranyló fonalak,

Melyek hálóit megrázza a déli szél.

És sugaras fénykörén, mint szellemek,

Szállongva ezernyi pillangó fellebeg,

ahogyan mind szerterajzva itt terem.

De most felrebben szememről az álom,

S én mint vadász, pillám mögé zárom,

Hol ábránddá lesz az aranyló végtelen.

La sieste

Pas un seul bruit d'insecte ou d'abeille en maraude,
Tout dort sous les grands bois accablés de soleil
Où le feuillage épais tamise un jour pareil
Au velours sombre et doux des mousses d'émeraude.

Criblant le dôme obscur, Midi splendide y rôde
Et, sur mes cils mi-clos alanguis de sommeil,
De mille éclairs furtifs forme un réseau vermeil
Qui s'allonge et se croise à travers l'ombre chaude.

Vers la gaze de feu que trament les rayons,
Vole le frêle essaim des riches papillons
Qu'enivrent la lumière et le parfum des sèves ;

Alors mes doigts tremblants saisissent chaque fil,
Et dans les mailles d'or de ce filet subtil,
Chasseur harmonieux, j'emprisonne mes rêves.