Nem kértem mosolyt

Pest. Tömeg. Rákóczi út. Állványok között egymáshoz préselve sietünk. Kedvetlen vagyok. Mások is. Előttem kopott ruhás férfi megszólít egy idegent. „Elnézést kérek.” Az ismeretlen cigarettáját nyújtja. „Köszönöm.” Mennek tovább.
Boldog cigarettások. Nem ismerik egymást, de egymásnak tüzet adnak.
Sietve nézek szét. Kinek van arcán mosoly? Hadd mennék hozzá és mondanám: adj a mosolyodból, mondd el örömed, hiszen, ha elbeszéled, nem leszel szegényebb.!
Nem szólok senkinek. Bolondnak hinnének. Pedig csak ember vagyok, fáradt nagyon. Jól esne egy szikrányi mosoly, mely megváltoztatná a szívem, mint az izzó cigaretta, amint tüzet csókolt a másikra.


(1971)