Esténként is szót váltanál velem,
meg a szemhéjnehéz reggeleken,
s én kilométer hosszan hallgatok.
Azt hiszed tán, némán nem szeretlek,
pedig csak gyűlölöm, ha rendezetlenek
azok a neked szánt gondolatok.

Vagy nem is vársz választ, csak kérdezel,
és közben azt hiszed, vétkezel,
ha szám összeszorítva hallgatok.
Vagy inkább vádolsz, hogy nem figyelek,
s ekkor a túlfeszített idegek
mögé bújnak a csendes mondatok.