Utolsó felvonás


 


legyek vádló emlékezet
mindig új kapukat tárva
és mint a papírost
(mi csak 'arra' kellett)
a bamba felejtést most
a legmélyebb kanális várja.
vágyad legyek kimondva,
arcátlanul, akarjon szív, ágyék;
és ha egy árnyék ágyadba hív,
hadd vétkezzek helyetted én
- a kicsorbult véredény -
hogy ne értsd, mi a bűn, a kín.

legyek céda, kibe esténként
ürít a világ, de néha lehetnék
Adyknak Léda vagy Kőműves
Kelemennek befalazva feleség -
vadásznak vad, tehénnek marha
és az éhesnek eleség.

lépfenéd legyek, rothadás
ott belül - torkodat elöntő
iszonyat: a felismerés
mint zöld, habzó epe;
nem tudom, ennél keserűbbet
már öklendeztek-e.