A ködök puffadva leülnek, tompán sikolt a táj, gallért emel a siető, beesett arcok bomlanak kontúrtalanná, epedő szemek nézése fáj...
...a fény valahol a ködfalon túl, fellegek odvában kotorász, a lét-nemlét határán billegek - köd-kísértetektől kitör a frász.
Vetés 01 07 2009 |