Úgy mentél el, mintha sohasem jönnél vissza, és úgy jöttél vissza, mintha sohasem mentél volna el, - én csak álltam és vártam, szívem mélyén sötét veremmel, s mire felébredtem, láttam, hogy halott rögök játszanak kezemmel...
…de neked mindegy volt, mert már messze jártál, túl a sötéten, hol megfürödtél férfiak szemében.
...csak én fázom, mint kivert eb, csak én várok, mert kivettek álmaimból és most félek, hogy nem lesz út, min visszatérhetsz, - de érted remélek, míg élek.
|