Az utcákon még esővíz fut,
és sűrű a sár, vastag a piszok.
De a kerteken, mint rézfúvósok,
felbúgnak a nárciszok.

Trombiták és aranykürtök
idefújják a  tavaszt;
boldog erdők zöld homályán
aranyfényű forrást fakaszt

áprilisnak szent békéje,
s virágtűzzé lobbant ezernyi fát;
domboldalak kéklőn égnek,
mint gázlángfényű lomha fáklyák.

Dagad, hízik, s szétárad már
ezer patak, s száz folyó,
és szállong már a  milliónyi
pitypanggömbű léghajó.

Csak én állok meg néhány percre,
s fölöttem a vágy, mint füstcsík, leng,
s múltam, mint egy vízbefúltnak,
sápadt-szürke képe - feldereng.