Gondtalan ifjúságom…
      (Vitam impendere amori)
                  részlet

Óh, én gondtalan ifjúságom,
már hervadt füzérnek látom,
lásd, hát rám talált az évszak,
hol a gyanú és undor él csak.

A táj egy szőttes: sok árnyalat,
rajta hamis vér-folyó szalad,
s a csillagot virágzó fák alatt
egy magányos bohóc elhalad.

Játszva porzik a hűvös pászma,
elhal arcodon, leng a táj vászna,
pisztolylövés és hang kavarog,
s az árnyban egy arc felragyog.

Az üveglap rámája eltörött,
az arc is, mely csupa talány,
inog hang és gondolat között,
emléket, jövőt latolgat talán.

Óh, én gondtalan ifjúságom,
már hervadt füzérnek látom,
lásd, hát rám talált az évszak,
hol a bánat és indok él csak.

Guillaume Apollinaire -
            Vitam impendere amori
                         (détail)

Ô ma jeunesse abandonnée
Comme une guirlande fanée
Voici que s’en vient la saison
Et des dédains et du soupçon

Le paysage est fait de toiles
Il coule un faux fleuve de sang
Et sous l’arbre fleuri d’étoiles
Un clown est l’unique passant

Un froid rayon poudroie et joue
Sur les décors et sur ta joue
Un coup de revolver un cri
Dans l’ombre un portrait a souri

La vitre du cadre est brisée
Un air qu’on ne peut définir
Hésite entre son et pensée
Entre avenir et souvenir

Ô ma jeunesse abandonnée
Comme une guirlande fanée
Voici que s’en vient la saison
Des regrets et de la raison