Rám borul az estnek leple,
zavart csendbe fon.
Elröppen az összes lepke,
a boldogságom...

Lehull a fény, csenddé dermed.
Szürke a test és árva,
az ima is, elhagyja a termet.
Kúszik az éj, undok lárva.

Csak lenni így, örökre bújva,
mikor foszlik fény és illat
csak hinni, hogy lesz még újra,
de az élet...elillant.

2003-2010