Álmos, szürke víz ered
pázsit hajlik egyre jobban,
(itt pihen szelíd tenyered)
szemedre hullik, koppan.

Az utolsó borom töltöm,
sötét loccsan a fára,
alkony henyél a földön,
feletted csillag-dalárda.

 


Nagy Ádám
Zivatar