A Teremtés misztériumában, alpesi csúcsok kristályfehérjében holtak arcait kutatja a tekintet - találkozást, - a kékségben eggyé vált eget és vizet, az életet adó tisztaságot; messzeség titkait, a csend hangjait a Napban.
Távolban apró házak és templomok, hol talán most harang szól. Elnémul a lélek, erősödnek az érzékek e szentségben. Igézet: Isten e földi fényben. Képzelet és valóság, szívedben gyöngéd szeretet, titkaiban édes illatok, szabadság. Itt az emberi méltóság része a világnak. Szemünkben meghatottság és féltés, a jelenért, az életért, mindenért, e percért, egymásért, a holnapért. Csend, s valami közeli és távoli ragyogásban, a végtelenség örökében lélegzetvisszafojtva állunk.
Valahol Keleten erdők égnek, fájdalom és könyörtelenség szigorában dúlt életek, falakba süppedt némaság. Tehetetlen közöny bénítja az embert.
Most nem érhet el a félelem, még tart a pillanat szentsége, a kegyelem, a remény.

Chateau de Chaumont