Francis Jammes : Harangvirágok
Megszólal a húg, az egyik harangvirág:
remegek s zavarban vagyok előtted…
de szól a másik: nézd, amott a kőzet
apró cseppeket fogad magába rendre,
nézem, s én is zavarban vagyok, mint te.
A szél csak ringatta őket, egyre jobban,
s ők szerelembe esnek, kék szívük megdobban…
Les ancolies
Deux ancolies se balançaient sur la colline.
Et l'ancolie disait à sa soeur l'ancolie:
je tremble devant toi et demeure confuse…
Et l'autre répondait: si dans la roche qu'use
L'eau, goutte à goutte, si je me mire, je vois
que je tremble, et je suis confuse comme toi.
Le vent de plus en plus les berçait toutes les deux,
les emplissait d’ amour et mêlait leurs coeurs bleus.
