Látod!? Megint elszállt egy pillanat.
A vértes beszédek csenddé szelídültek,
kibontott hajú lángok fényeznek kicsit,
pókháló mögötti homályba repülnek.

Részeg mámor után, kétségek közt indul
párás szemű kínnal sebzett madár napom,
kihűlt lepény haja karcolja a kezem,
illúzióm zsebét magamra foltozom.