II.

Mondd, miért, hogy itt, e büszke rónán,
- szívem e partról menekülni készen -,
ezt látom földművesen, tengerészen,
szent sóhajuk kél a kopár Kasztília után.

A szeretet nem választható. Egykor
végzetem vitt a sziklás, szürke tájra,
hol száműzötten él ember és bokor,
itt elpusztul a holt tölgy ága és árnya.

Egy darab Spanyolhon, magas, sziklás,
itt nő Guadalquivir virága, szép, lilás,
hozom a rozmaringot, itt olyan más.

Szívem oda vágy, hol született, a forrás
Duero, nélküle nincs élet, hit, fakadás.
Ott fehér a fal, és minden kert ciprusfás!

Antonio Machado - Los sueños dialogados

II

¿Por qué, decísme, hacia los altos llanos,
huye mi corazón de esta ribera,
y en tierra labradora y marinera
suspiro por los yermos castellanos?

Nadie elige su amor. Llevóme un día
mi destino a los grises calvijares
donde ahuyenta al caer la nieve fría
las sombras de los muertos encinares.

De aquel trozo de España, alto y roquero,
hoy traigo a ti, Guadalquivir florido,
una mata del áspero romero.

Mi corazón está donde ha nacido,
no a la vida, al amor, cerca del Duero...
¡El muro blanco y el ciprés erguido!